BONTXO TAPAS BÁR
https://www.facebook.com/BONTXO
Mielőtt belépünk, azért eltűnődtünk vajon mennyivel több köze lehet egy eredeti spanyolországi tapas bárhoz egy azonos profilú budapesti helynek, mint a pekingi Fuzifu étteremhez a munkás utcai kínai büfének.
A helynek nincs rossz hangulata, igaz, általában kevesen vannak. Az enteriőr nem túl átgondolt, inkább szedett-vedett, de az árakkal - különös tekintettel arra, hogy mindez a Falk Miksa utcában található - összhangban van.
Bár mostanra a csapból is ez folyik, azért összegezzük: "A tapas a spanyol gasztronómia egyik jellegzetessége (ejtsd: tápász). A legtöbb bárban és étteremben a szeszes italok mellé szolgálják fel. A tapas rendkívül sokféle, tulajdonképpen bármiből lehet tapas, amit kis adagokra fel lehet osztani: apró szendvics, kolbászkák, sonka stb. Az itt élők gyakran beülnek kedvenc bárjukba, és borozgatás mellett egy-egy falatnyi tapast rágcsálnak."
Most, hogy lexikális tudásunk pallérozásával álműveltségünket újabb szintre emeltük, ejtsünk szót a lényegről is:
"Úgy tartják, hogy a tapas Andalúziából, Dél-Spanyolországból ered. A kocsmákban, hogy megakadályozzák, hogy a gyümölcslegyek az italokba szálljanak, a poharakat füstölt sonkával vagy a spanyol kolbásszal, chorizo szeletekkel takarták le a kortyok között. A kocsmatulajdonosok tudtak, hogy a sós hús aktiválja a szomjat, így az alkoholfogyasztás emelése érdekeben elkezdtek falatnyi húsokat is kínálni a borral együtt. Később ezek a falatok ugyanolyan fontossá váltak, mint maga az ital."
Nálunk illik valamivel a minimálbér fölötti összeget hazavinni, ha az ember az esti borozgatáshoz még tapasozgatni is óhajt. Ha ez adott, a kifejezetten ízletes, ám aprócska adagoknak hála egy fél órával kevesebbet tölthetünk másnap az edzőteremben, és két széria között még el fel is vághatunk kifinomult ízlésünkkel.
A tapas bárok esetében érdemes szót ejteni a mennyiségről. Nem mindegy ugyanis, hogy az átlagosan 800 és 1.400 Ft közötti falatkákból kettő, három avagy legkevesebb négy szükségeltetik ahhoz, hogy ne távozzunk teljesen kielégületlenül.
A Bontxo ebben kifejezetten jó, tökéletesen eltalálja azt a mennyiséget, ami még tapas, de még nem zaba.
Bár külön jeleztük a pincérnek, hogy a két, egyébként rendkívül finom, házi készítésű szósszal (paprikakrém és pesto) kísért parázskrumplit amolyan köretnek szánjuk, előre megkaptuk. Az alapanyag - már ami a burgonyát illeti - nem volt különösebben királyi, inkább tűnt a legközelebbi közértből valónak. A két szósz viszont kellemes volt, ne egy ajvárt és Bertollini pestót képzeljünk el, különleges és új ízélményt jelentett mindkettő.
Tekintsük mindezt előételnek. A főétel-triumvirátus három igazi étel-különlegesség volt:
"Vörös-Vörös-Fekete" mely Paprikaágyon tálalt különleges véres hurka és fésűkagyló nászát jelenti. A kagyló örült volna, ha kicsit lassabban és ennek köszönhetően jobban átsütik, de lehet, hogy csak projektálunk és egyszerűen mi nem szeretjük, ha a tengeri herkentyű közepe "raw" marad. A véres hurka mindenképpen szórakoztató. Formájától és színétől eltekintve bármely eddig fogyasztott hurkával még csak köszönőviszonyban sincs. Határozottan finom, de a kelleténél talán zsírosabb volt. Ezt persze az ETA haragjától félve nem tettük szóvá, hozzátesszük, a pincér nem is nagyon vegzált minket az elégedettségünkre vonatkozó kérdésekkel.
A kissé szeleburdin komponált kép jobb oldalán ízletes császárhús szeletek foglalnak helyet. A barnamártással feltöltött kacsaúsztató közepén egy krumplipürének közepes, de eredeti spanyol törtburgonyának biztosan kiváló köret kapott helyet. A kép középpontjában látható a már tárgyalt kagyló-hurka kompozíció, míg a háttérben a házi kenyérszeretekre és karamellizált almára tálalt libamáj szeletek sejlenek fel. Ez utóbbi sajnos nem nélkülözte az inakat, de állaga és minősége, a kísérőként szervírozott gyümölcsszósszal egyetemben émelyítően finom volt.
Apró, de külön jó pont, hogy a fogásokhoz nélkülözhetetlen házi kenyeret - pl. a Padrónnal szemben - itt ingyen kínálták.
Átlagárak:
800-1400 Ft.
